Szüléstörténet

26-án erős jósló fájásaim voltak szinte egész nap ,de főleg egész éjjel 5percenként jöttek,de valamiért éreztem,hogy még nem kell bemenni a kórházba így hát egész éjjel szenvedtem.Hajnalra jobb lett el is aludtam.

Reggel a szokásos időben keltem kimentem a wc-re és láttam vérzek és elment a nyákdugó ekkor azt mondtam,hogy NA VÉGRE!mert már jó ideje voltak jóslók ,de ezt vártam,hogy legyen valami más jele is annak,hogy itt az idő.
Mondtam Levinek,hogy mi van,de még ne menjünk,mert fájás egyelőre egy szál sincs ők elmentek Noémivel oviba és Levi is bement dolgozni megbeszéltük,hogy szólok,ha bármi van.

Én itthon tettem-vettem Melivel beszélgettem,neteztem,hajat mostam,pakolásztam,kertbe ücsörögtem,de fájások totálisan elmúltak.

Le is feküdtem hátha tudok aludni és aludtam is egy jót.

Kb este 7-kor kezdtek megint jönni az összehúzódások,de nem voltak akkor rendszeresek és olyan erősek tehát csináltuk az esti dolgokat Noémi lefeküdt és én is,de 9-kor már eléggé fájt.
Levi nem is mert lefeküdni kérdezgette,hogy hívja-e Anyósomat,de mindig mondtam,hogy még ne.Feküdtem Noémi mellett és tv-ztem és közben számoltam az összehúzódásokat.

Fél 1körül átment Levi Anyósomért én még akkor se akartam,de azért éreztem,hogy egyre jobban fáj lehet tényleg jobb,ha bemegyünk,de valamiért attól féltem,hogy megint közlik velem,hogy nincs itt semmi tágulás és akkor nagyon elkenődtem volna inkább vártam,hogy egyre erősödjenek.

1-kor aztán elindultunk én sírtam egy nagyot,hogy itt kell hagynom Noémit és reggel majd nem velünk ébred és mit fog szólni teljesen kivoltam.

Kórházban csend fogadott szülésznő rám rakta a ctg-t ami fájásokat nem mutatott nem hittem el és nem értettem miért.Jött egy doki aki nagyon bunkó volt megkérdezte maga minek jött ide??mondtam neki,hogy mit érzek,meg,hogy reggel elment a nyákdugó mire közölte,hogy fájása nincs ,nyákdugó nem jelent semmit.Mondtam,hogy én csak szeretném,ha megvizsgálna és ha nincs nagy változás hazamegyünk.
Megvizsgál mondja,hogy 3centi!Én ennek örültem,mert Noémivel 11óra vajudás után jutottunk el idáig,de doki mondta nem megy sehova ,de ne bízza el magát ettől még napok is lehetnek én csak néztem rá ,hogy mi van?mindegy nagyon érzéketlen orvos volt.
Dokim sajnos szabin volt és a helyettesítőjét nem akarták még behívni igaz én sem,de a saját dokim az tuti jött volna.
Átöltöztem lefeküdtünk én megint sírtam,hogy pont ezt nem akartam,hogy itt várjunk inkább vajudtam volna otthon,de hát már nem volt más választás.
Szülésznő adott Levinek egy matracot,hogy aludjon és mondta,hogy aludjak én is .Ekkor már megint5percenként jöttek,de ő mondta nem baj pihenjek.Elég rossz érzés volt,hogy nem vettek komolyan.Levi el is aludt nagyon fáradt volt én csendben szenvedtem,de úgy fél óra múlva már nagyon fájt egyre erősödtek.Mondtam a szülésznőnek ezt,de mondta,hogy sétáljak majd megvizsgál.
Elég későre vizsgált meg ekkor már4centi voltam és kérdeztem,hogy kaphatok-e Edát,mert már nagyon fáj.Mondta,hogy kaphatok persze,de még ha lehet picit bírjam,mert a dokim sincs itt na meg mit tudom én,hogy miért .Noémivel anno mondták,hogy 4centinél simán adják az Edát sőt akkor 12órát vajudtam amig odáig eljutottunk és utána sokkal jobb lett és elhatároztam,hogy most is kérni fogom amikor már nem bírom.
Ekkor már olyan összehúzódások jöttek,amilyent Noémivel nem is éreztem pedig akkor is elég durva volt.

A dokit nem hívták be én kérdezgettem,hogy ügyeletes be tudja-e adni:mondták igen,de mégse tett semmit a szülésznő szerintem azt hitte még elején vagyunk,mert azt mondta kb délre lesz baba ekkor volt fél4 -4óra kb.

Fél 5-kor már könyörögtem hívják be a dokit fel is hívták én innentől az ajtót néztem,de a doki nem akart jönni az idő telt én meg már fetrengtem,sírtam is iszonyat erősen és gyrsan jöttek a fájások.
Szülésznő mondja,hogy megvizsgál lássuk mi a helyzet annyira láttam,hogy nem hiszi,hogy jól haladunk.Megvizsgál mondja húúha már6centi lehet felkeltem az ügyeletes dokit,hogy adja be az edát.
Elég mérges voltam,mert mondta,hogy addig is beköt egy infúziót az amig lefolyik szerinte ideér a dokim is.Nagyon elkeseredtem,hogy még ennyit kell várnom nem is értettem,hogy előbb miért nem kötött be infúziót.Kézfejembe próbálta beszúrni a tűt,de megakadt spriccelt  avér iszonyat fájt próbálta máshogy szerencsére akkor sikerült.Gondolkodtam is közben,hogy tündér ez a szülésznő,de a Lilla anno a vénámba a karomba kötötte be az nem fájt,amikor vizsgált az se fájt így,mint ezzel a szülésznővel.

Dokim nem jött tehát felébresztette az ügyeletest egy másikat szerencsére nem azt a taplót szerencsére gyorsan sikerült elkapni a pontot,de az eda az elég későn hatott sőt még így is éreztem a fájásokat,csak nem olyan erősen,mint előtte.
Érdekes Noémivel amikor beadták elvágták a fájsáokat,de most nem.
Ekkor már 6 óra volt és 8centire voltam kitágulva.

Picit fellégeztem,de továbbra is éreztem azt az erős nyomó feszitő érzést mintha nem is edát kaptam volna,hanem valami mást.

1óra múlva mondom,hogy nagyon feszít megvizsgál a szülésznő mondja,hogy itt a feje lassan kezhet nyomni Réka.Nem hittem el doki egy szál se én meg kezdjek nyomni.Mondta,hogy ha érzem az érzést fogjam meg a lábam és nyomjak erőm nem volt na meg a lábaimban hatott az eda alig tudtam ezt megtenni,hogy úgy nyomjak,hogy fogom a lábam.
Lassan nyomtam egyszer elkezdték szét szedni az ágyat feltették a lábaimat végre és akkor már nyomhattam,amikor csak éreztem,hogy kell.Egy levegővel hármat nyomtam mindig mondta a szülésznő,hogy nagyon jó nagyon ügyes mindjárt kint  afeje jajj annyira akartam,hogy jól nyomjak,hogy minél előbb kint legyen .A kitolásnál MINDENT éreztem mintha nem is kaptam volna Edát...
Amikor kint volt a feje megérkezett a doki is..no comment .Odaállt és mondta,hogy nagyon jó csillagos ötös stb még nyomjak még még én már azt éreztem,hogy meghalok nem bírom tovább,de azért jó volt,hogy mondták jól nyomok és mindjárt kint van.Közben mondták,hogy nem kell vágni gátvédelemmel szülünk el se hittem één gátvédelemmel???mondjuk mindegy volt,csak már legyen vége és aztán egy utolsó nagy nyomásra kibújt kicsi fiam ,aki még kint se volt teljesen,de már sírt:)))

Rám rakták sírtunk Levivel Istenem ezt az érzést a kis meleg véres testét aztán ahogy abbahagyta a sírást pislogott ez tényleg megint eufórikus érzés volt!!
Mondták,hogz minden rendben van picit elvitték ment Levi is addig engem picit varrt a a doki,mert sérülések azért lettek a méhlepény is kijött amit megnéztünk Levi is meg akarta nézni olyan kiváncsi volt,hogy milyen lehet.
Komolyan nagyon nagyon büszke vagyok Levire,mert ezt nem sok férfi bírta volna ki,hogy végig a kezét szorítottam fájásoknál azt éreztem,ha ő nincs ott én nem bírom ki.Ezt végignézni,ahogy szenvedek,meg utána még a méhlepényre is kiváncsi volt nem hittem el néha kérdezgettem,hogy jól van-e,mert sóhajtozott,de mondta,hogy a koncentrálástól volt az.

Nagyon köszönöm drága férjecském,hogy végig mellettem voltál maximálisan,mert nélküled nem sikerült volna és pláne nem ilyen jól!!
Pici fiamat behozta sétálgatott vele majd rátette a mellemre,aki szépen bekapta a cicimet és már szívta is,ahogy annak idején a nővére!

Szülőszobán maradhattunk jó sokat kb 4órát,mert nem volt üres szoba és addig ott lehettem jó is volt,mert aztán már a lábamon sétáltam ki a szülőszobáról.

Nem mondom,hogy a legszebb szülés volt,de minden komplikáció nélkül végigcsináltuk és talán majd elfelejtem a fájdalmat is:)
Legfontosabb,hogy ép egészséges és gyönyörű fiúnk született a gyönyörű lányunk mellé és nagyon nagyon boldogok vagyunk!

csak az utolsó pocakfotó miatt készült