Már első nap illetve éjjel velem aludt a fiam ,aki egyáltalán nem sírt néha szopizott jó kis előtejet és aludt is tovább.
Délután bejött végre kicsi lányom is aki olyan fura volt nézett,hogy miért fekszek,mondta2Anya keljél fel jó?"tetszett neki a tesója meg örült az ajándéknak is,de nagyon új volt neki minden ami értehtő és nagyon megviselte,hogy nem vagyok itthon soha nem kellett elválnunk és engem is nagyon megviselt ez.Picit sírt is ,amikor mentek haza és én nem mentem:((
Második nap már fájt a mellbimbóm és sebes lett a történelem ismételte önmagát.Estére már vérzett is elég rossz látvány volt a vérző cici,meg a fiam száján a vér,de hozott Levi bimbóvédőt aztán picit jobb lett nem sokkal,de picit segített.
Gátsebem nem volt,de mégis eléggé fájt ott lent ,de ami nagyon fájt az az összehúzó fájások amik nagyon nagyon erősek voltak néha már komolyan sírtam,hogy nem elég,hogy hetek óta a josló fájások is erősek voltak,a szülés is brutál volt még ez is.Kerek egy hétig éreztem ezeket a fájásokat aztán szerencsére jobb lett,de a kórházban nagyon durva volt.
Harmadik napon már volt tejcsi annyira örültem hiába fájt a szoptatás,de nagzon boldog voltam,hogy van tejcsi.
Dominik szinte nem is sírt,csak evett és aludt,ha ébren volt nézelődött én meg csak gyönyörködtem benne:))
Hihetetlen csodaként éltem meg,hogy született egy kisfiam aki szerelem volt első látásra:))) szóval kár volt azon aggódnom,hogy milyen lesz az érzés,hogy két gyerekem van és jajj fogom-e tudni ugyanúgy szeretni,mint Noémit.
Gyorsan és nyugisan eltelt a hétvége és hétfőn már jöhettünk is haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése