Kezdet

Nem is tudom,hol kezdjem:)


Már nagyon régóta fontolgatom,hogy blogot kéne írnom kislányom napjairól,de mindig halogattam és úgy voltam vele,hogy inkább nem írok.Rengeteg ismerősöm,barátnőm ír különböző blogokat,ők is biztattak,hogy jegyezzem le a napjainkat Noémivel,mert annyi minden történik és felére sem fogok majd emlékezni és ez sajnos így is van Noémi lassan 2éves (áprilisban)és annyi mindent elfelejtettem,amit majd szívesen visszaolvasnék,hogy ma megvilágosodtam és elkezdtem írni:)


Igazábol nem nagyon szeretném,ha bárki,vagy vadidegenek olvasgatnák,csak magunk miatt jegyezném le életünk egy-egy fontos állomását..

Nyugis és csodás várandósság:)

Onnantól,hogy az orvosom is megerősitette,hogy babát várok és már dobogott a pici szíve már nem sokáig dolgoztam,mert nehéz munkakörben dolgoztam és a dokim és én is jobbnak láttam,ha nem veszélyeztetem a babát és kiírt betegállományba.
 Ekkor kb 7hetes voltam és innentől már csak a kis Manónkra figyeltem minden porcikámmal.Sokat sétáltam,olvastam,szinte egyáltalán nem voltak tüneteim kb a 11-ik hétig émelyegtem aztán az is elmúlt és élvezhettem a babavárás minden percét itthon el tettem-vettem főzöcskéztem,minden reggel majdnem tejbegrizt főztem,mert azt kívántam folyamatosan.Elején volt egy csúnyább megfázásom ami jól elhuzodott és aggódtam is,mert mindenfélét összeolvastam,de szerencsére nem történt semmi baj:)Leleteim is mind rendben voltak így én háromszor is bevállaltam a hazautat vonattal ami 13órás út,de hálókocsival mentem így kibírtam és az otthoni hegyi friss levegő meg a finom kaják felértek mindennel!

Alakul:)

Novemberben kb 18hetes terhesen meglátogattuk   sogornőméket Berlinbe ahol először éreztem kismanónk mozgolodását!!!Akkor még nem tudtuk milyen nemü lesz a babánk így sogornőm ideadott pár unisex ruhát a kislányáébol és amúgy is mindenki fiút josólt és addig mondta mindenki,hogy már én is elhittem,de titkon mindketten lányt szerettünk volna.Sogornőm még odaadta a szoptatós párnát ,sterilizálót és egyéb hasznos dolgokat így szinte semmit nem kellett megvennünk!

repültünk:)

Pár szót magamról

1980.04.10-én születtem Erdélyben Csíkszeredán.
 2002.augusztusában költöztem ki Budapestre szerelmemmel aki azóta a férjem.Nem mondom,hogy könnyen ment a beilleszkedés,de hát aki egy kisvárosban született és ott élt 21évig békésen,boldogan majd felkerül Pestre az tudja miről beszélek nehéz volt,de mára már megszoktam,bár sokszor van honvágyam és sajnos túl sürün nem járunk haza,legalábbis amennyire én szeretném,de hát ez az élet rendje ezt választottam akkor és el kell fogadnom,hogy nekem itt van az életem.



2009április 13-án adtam életet kislányunknak Noéminek akit imádunk  és akinek a napjait szeretném ide leirni:)

Visszamenőleg is szeretnék pár bejegyzést bemásolni remélem sikerül a régi babás fórumból kimásolnom őket,ahogy időm engedi,hogy legyen valami "alapja"is a blognak!

Visszaemlékezés

Úgy gondoltam,hiába telt el már nagyon sok idő Noémi születése óta írok azért a kezdetekről is..


 2007decemberében költöztünk be első közös otthonunkba és kb januárban már éreztem,hogy üres a lakás mostmár jöhetne a baba,de azért még vártunk berendezkedtünk stb
 2008 juniusátol probálkoztunk szerettük volna,ha otthon Erdélyben fogan meg ,de hát nem úgy van az,hogy mindjárt úgy is lesz, ahogy akarjuk:)de a sors kegyes volt hozzánk és julius végén mégiscsak összejött:)

Augusztus 9-én mentünk nyaralni Balatonra, ahova nekem már semmi kedvem nem  volt menni,mert éreztem a tipikus mensis előjeleket görcsölt a hasam,feszült a mellem mondtam is a férjemnek,hogy nem is viszek fürdőruhát ugyis megjön.Mindig rendszertelen volt a ciklusom nagyon így még mérgelődtem is,hogy na most persze rendesen fog megjönni.
Utazás előtti este pizzát rendeltünk és amikor a férjem kérdezte,hogy én milyet kérek,mondtam,hogy tenger gyümölcseit,amin én is meglepődtem,mert soha az életemben nem ettem halon kivül semmi ilyesmit,de hát megrendelte rendes férj módjára én meg úgy nekiestem a pizzának,mint aki egy hete nem evett:)ekkor nem is sejtettem,hogy miért..

 Balcsin minden nap vártam,hogy na ma biztos megjön ,mert mindig azt éreztem,hogy most fog megjönni és még gyorsan fürödtem,hogy ha megjön akkor már ne buslakodjak a parton.

13-án este jöttünk haza,de nekem továbbra se jött meg viszont a melleim óriásiak voltak:)))férjem gyorsan elszaladt patikába terhességi tesztért,de nem csináltam meg,csak másnap,mert akkor voltunk 7évesek és gondoltam,ha már esetleg ott a baba akkor legyen ez egy gyönyörü ajándék.

 Képes voltam megvárni,amig férjem elment dolgozni és 6kor rohantam a fürdőszobába remegő kézzel megcsináltam a tesztet és 2csíííííííííík!!!El se hittem annyira boldog voltam,kb9-ig amig dolgozni mentem az ágyban feküdtem és a párnám mellett a teszt kb 5percenként megnéztem,hogy nem-e tünt el a csík:)

Elmentem dolgozni és kibírtam,hogy ne mondjam el telefonba a férjemnek a nagy hírt megvártam amíg hazaérek és akkor adtam át évfordulónkra:)volt nagy öröm sírás meg minden.

 És elkezdődött a csodás 9hónap..