Már csak két nap..

Ennyi van hátra a nyaralásunkból sajnos.Persze megint magam alatt vagyok és Noémi is állandóan mondja ne menjünk vissza légysziii maradjunk itt nem tudom hogy nem hiányoznak a játékai,szobája,Apája.Jegyirodában is sírt,hogy ne vegyük meg a jegyet ne menjünk vissza ki voltam:(
El is felejtettem írni,hogy amikor hazajöttünk még májusban kapott egy bringát Anyuéktól meglepi volt egyből felpattant rá és tudott menni vele nagyon örült.Azóta is teker minden nap sőt a lakásban is :)pedig azt hittük,hogy idő lesz amíg megtanul vele menni,de úgy teker,hogy csak lesünk:)

Végre igazi nyár lett sokat csavargunk bár napközben igencsak nehezen lehet elviselni a meleget,vagy árnyék,vagy bent kell lenni,mert kibírhatatlan,de délutánra jobb lesz akkor megyünk fagyizni,már messziről köszönnek Noéminek a cukrászdánál és tudják milyen fagyit kér:)

Napozik az ablakban reggel:)

Mamát kozmetikázzák:)))

A Mikó várnál van egy kis dísz forrás ahol jéghideg víz folyik Noémi naponta pancsol ott sok más gyerekkel nekem nagyon hidegnek tűnik,de őt nem zavarja ott pancsol mindig a kezével lábával.
 Voltunk keresztfiam Dávid szülinapján kerti partin 10gyerek volt annyira jól elvoltak együtt Noémi olyan édi volt a kisebbeknek odaadta a játékot,a nagyobbaknak meg leste minden mozdulatát.
Bográcsoztunk ,beszélgettünk alig kellett a gyerekekre figyelni olyan jóó volt ,csak kár,hogy Levi ebből is kimaradt.
Noémit egy este se kell ringatni mindig magától megy aludni pikk-pakk kidől és reggel nem alszik 11-ig mégis van ebben a besüt  a nap nem süt be a nap témában valami..

Sokat voltunk Csíksomlyón templomban juni.13-án újra megáldották a gyerekeket elképesztően sok gyerek volt csodálatos látvány volt.Böjte Atya megáldotta Noémit és a pocaklakónkat is :)

Egyébként főleg  Emesével vagyunk minden nap ő is el van kenődve,hogy megyünk vissza ez neki is rossz lesz megszokta,hogy itt vagyunk naponta találkozunk,telefonálunk,sms-ezünk kint meg ugye ez nekem nem megy jajj de fura lesz a nagy pörgésből leállni megint csak magunkba lenni.Rossz,hogy ott nincs ilyen ,hogy havonta 1000lebeszélhető percem van meg 200sms ilyenek itt mindenkinek ez van kint csak fél évente ha feltöltöm a telefonom,akkor is nagyon hamar lebeszélem  úgy,hogy pár szót beszélek dokival,védőnővel nem tudom miért van ekkora különbség.

Úr napján virágot szórnak a gyerekek

Nem tudom eljön-e az a nap,amikor megszeretem Budapestet,de azt hiszem,hogy ha az eddigi 10év alatt ez nem sikerült ez ezután se nagyon jön össze,főleg,hogy egyre élhetetlenebbnek érzem,látom azt a várost.Fiataloknak szerintem jó,meg tényleg szépséges város,de ott élni tömeg közlekedni órákat a dugóban,büdösben,az,hogy alig van park a környékünkön játszótér nem nagyon csábít vissza.
Nem tudom hogy lesz majd évek múlva,de érzem nem ott fogom leélni az életem képtelen lennék így élni az nem élet ahogy mi és sokan mások is élnek.
Nem mondom sok lehetőség van,de a család a barátok hiánya nem pótolható semmivel.Sok ismerősünknek csak annyi az élet,hogy munka-haza Anyukáknak játszótér,háztartás és semmi más na jó néha pláza de az meg engem valahogy nem dob fel.
Nem mondom,hogy nem találtam barátokat,de mivel más más kultúrából jövünk nagyon érződik ez és nem tud olyan barátság kialakulni,mint valakivel akivel közösek az emlékeink,a gyökereink aki évtizedek óta barát.Úgy gondolom ,hogy az nagyon fontos,hogy a család együtt Apa,Anya gyerekek boldogok legyenek,de az is,hogy néha Apa és Anya kimozdulhasson kettesben,a gyerekre vigyázzon a Nagymama néha vasárnapi vagy más napi ebédre is menjünk,de ez abszolut elképzelhetetlen ezért érzem nem normálisnak az életünket ott kint.

Bízom benne,hogy ez változni fog jó irányban,mert hosszú távon nem lehet csinálni.

Noémit is sajnálom nem érti miért kell mindig elválni,búcsúzkodni,miért sír mindenki  miért nincs ott a szülinapján,Karácsonykor Mama és Tata és kereszt szűlök.Mennyivel egyszerűbb tényleg annak a gyereknek akinek közelben vannak a nagyszülei,keresztszülei,rokonok akikhez lehet menni ők is jönnek vagyis normális családi életet élnek.Lehet ez sokaknak nem fontos,de én így nőttem fel és nem akarom,hogy a gyerekem unalmában majd számítógépezzen és unatkozó nagyvárosi gyerek legyen.
Biztos,hogy ez abból is fakad,hogy nekem rengeteg unokatesóm van nekünk az volt a természetes,hogy együtt töltöttük a nyarakat,együtt szilvesztereztünk,játszottunk meg az,hogy Nagyihoz mindig lehetett menni.Tudom ez Noéminek nem adatik meg lévén,hogy nekem is csak egy testvérem van és neki se lesz sokkal több,de remélem a legjobbakat,hogy neki is lehet normális élete és nem mindig a magányos panaszkodó Anyját fogja látni.Láttam rajta az elején,amikor hazajöttünk,hogy nem tudja hova tenni,hogy barátnőzök,röhögünk,elmegyek néha nélküle is.

Nem akartam ilyen hosszan ecsetelni a saját drámámat,de most ez van bennem ha csak a szerdára gondolok sírni tudnék,de majd erős leszek és nem sírok.Nem tudom Noémi is hogy fogja lereagálni,hogy Mamáék nem jönnek a vonattal velünk régebben mintha jobban elfogadta volna,de most hallani se akar róla.

Nem tudom a szűk ismeretségi körömön kivül valaki más is olvassa-e a blogot nem akartam senkit megbántani azzal,hogy nem szeretem Pestet egyszerűen tényleg ezt érzem kb 22éve már régen is azt éreztem,hogy  na itt biztosan nem tudnék élni...hogy mégis miért pont itt élek  azon még lesz mit gondolkodni,de egyelőre nem változik a rossz érzés bennem sőt.Ami picit megnyugtat,hogy olvasok pár blogot olyan Anyukáét,akik ott születtek ott nőttek fel Pesten ,csak elköltöztek külföldre és ugyanezeket a problémákat látják írják le,mint amiket én látok amik nem jók  Pesten.