Szinte elrohant ez a másfél hét,de amennyire tudtuk kihasználtuk.
Voltunk Szépvizen az én rokonaimnál már a hazajövésünk napján jó volt igy indítani az itthonlétet,voltunk Borzonton Levi rokonainál,ahol már két éve nem voltunk és mondhatom nagyon jól éreztük magunkat.
A táj ,a levegő maga a paradicsom még akkor is, ha semmit nem csinálok,csak ülök az udvaron a padon nem beszélve arról,ha az erdőben sétálunk,gombát,epret, áfonyát szedünk.
A gyerekek nagyon feltalálták magukat négy napra igazi falusi gyerekek lettek lovagoltak,lovat,disznót,tyúkot etettek reggel már felkelés után rohantak az udvarra és lefekvésig kint voltak.
Igaz koszos ruha is gyűlt rendesen:)
Noeminek játszótársai is voltak ott nyaraltak pont az másod unokatesók is egész nap együtt rosszalkodtak:)
Ilyenkor még jobban elfog a kertes ház utáni vágy ,de hát az még várat magára.
Az egész ottlét felért számomra egy szanatóriummal és nem csak azért,mert kiszolgáltak és szép volt a táj,hanem az egész miliő az egyszerű emberek,az egyszerű de annál finomabb ételek az emberek nyugodtak,pedig rengeteget dolgoznak ,de csodálatra méltóak.
Persze üröm is vegyült az örömbe a fiam itt is bizonyitotta,hogy nem rugalmas nehezen veszi az új dolgokat.
Az udvaron ,állatok között nagyon jól elvolt,de a házba nem akart bemenni nem is nagyon beszélt senkivel,enni se evett aztán ahogy jött az este egyre jobban fordult be szótlan lett,nézett maga elé ottalvásról hallani sem akart nagyon nehezen feküdt le ,de előtte azért még belázasodott ami nem tudom pszichésen volt-e vagy valami más okozta,mert más tünete nem volt.
Apja árnyékában volt egész nap lépést se tett nélküle.
Másnap már beszélt mindenkivel nagyon boldog volt ,hogy kint lehet egész nap de ugyanúgy Apa volt a minden és igy ment ez végig.Levi ahova csak ment gyalog,biciklivel vinnie kellett magával,mert hanem zokogott utána.Mintha ott se lennék úgy viselkedett ,de ismerem próbáltam nem magamra venni.
Itthon Szeredában is Apával aludt,ő fürdethette ,öltöztethette csak,ahogy nem látta sírt nagyon.
Tegnap út előtt eléggé aggódtunk mindannyian,hogy hogy reagálja le,hogy elmegy vissza Pestre Levi. Egész nap rajta lógott tudta,hogy este megy el apa kérlelte,hogy ne menjen nagyon édes volt egyre jobban fordult be megint nem is sírt,de nagyon szomorú volt csak ölelte az apját:(éjjel megint 39fokos láza volt végig...
Nem tudom tényleg létezik ilyen,hogy egy ekkora gyerek pszichésen belázasodik?ha más baja van kiderül nemsokára.
Ma már jobb kedve volt újra jó vagyok én is,de sokat emlegeti apát.
Már most látszik,hogy olyan mint én lelkis nagyon, míg Noémi sokkal rugalmasabb,könnyebben veszi az akadályokat,változásokat.
Dominikról még annyi,hogy június16-án szobatiszta lett végre azt hittem sosem jön el ez a pillanat:)igaz,hogy nem is erőltettem,mert láttam abszolút nem érdekli a dolog ha levettem a pelust odapisilt mindenhová,de ha ritkán pisilt is a wc-be a nagydolog mindig pelusba ment már el is voltam keseredve,hogy az ovikezdésig nem lesz szobatiszta.
Egyik nap viszont nagyon meleg volt és kértem hadd vegyem le a pelust nagyon izzad alatta és belement.Aztán viccesen mondtam neki,hogy mi lenne ha ma úgy pisilne mint apa és működött a dolog,mert attól a perctől a wc-be pisilt ,de kaki csak a pelusba még másnap reggel is,aztán délután rohant be a fürdőbe,hogy kakilnia kell és mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga kakilt a wc-be és azóta is:)
Már akkor nem hagyta hogy a déli alváshoz pelust adjak rá és nem is pisilt be,de éjjelre még adtam .MÉg pontosan két napig hagyta aztán tiltakozott ezerrel hallani se akart pelusról kénytelen voltam anélkül lefektetni és nem is volt baleset szerencsére és azóta sem.Büszke vagyok rá nagyon!
Most újra Csíkszeredán vagyunk egészen augusztusig.
Képekkel és egyéb beszámolókkal is jövök majd,mert bizony elég rég nem irtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése