Sajnos továbbra sem jobb a helyzet Dominik viselkedésével.
Szomorú vagyok befuccsolt minden nevelési elvem,próbálkozásom:(
Egyszerűen kezelhetetlen a nap nagy részében.
Délelőtt majdhogynem idilli minden ketten vagyunk itthon ,ritkán hisztizik ,de amikor elmegyünk Noémiért már az oviban rendetlenkedik ,kinyitja a csapokat,összeszedi a fogkeféket,beszalad az irodába,ezeket még tudom kezelni,mondjuk,hogy ezek csintalanságok csak,de aztán hazafele elkezd nyafogni ne fogjam a kezét,elkezd éktelen hangon sikítani, kiszalad az útra majd nem akar hazajönni ami odáig fajul,hogy lefekszik a földre lehet sár ,viz neki mindegy ő nem akar jönni és inkább lefekszik.
Ilyenkor nem segit sem szép szó sem fenyítés az esetek többségében végül a földön húzva hozom haza.Hiába ajánlom fel,hogy még kicsit maradunk aztán bemegyünk ilyenkor már csak sikit,hogy neeeem.
Itthon aztán folytatja nem hagyja békén a nővérét ,játszani sem akar vele bántja,húzza a haját nem hagyja rajzolni,szinezni semmit.
Ahogy Noémire figyelek neki rögtön nagyon fáj a hasa,vagy foga valamivel mindig magára vonja a figyelmet.Ritkán azért sikerül olyan kedvében elkapni,hogy játszik Noémivel és ilyenkor nagyon jól elvan,de aztán sokszor ez is veszekedésbe,hisztibe torkollik.
Amíg az ebédet főzöm végig a visitást hallom szinte ő mindent igy akar elérni,pedig gyönyörűen beszél szóval még az sincs,hogy nem tudja elmondani mi baja.
Aztán alvás után kezdődik elölről hiszti,nyafi,verekszik sajnos sokszor velem is ma pl hozzám vágott egy játékot úgy,hogy a fejem majdnem betört még a pislogás is fáj azóta:(
Nagyon elkeseredtem hiába próbáljuk szépen magyarázni neki sokszor becsukja a szemét és visit,ha megszidom kiabálok akkor sír nála ritkán van olyan,hogy sikerül elfojtani csirájában a dühkitörést.
Néha attól lenyugszik ,hogy megölelem és mondom,hogy nagyon szomorú vagyok,de van amikor még egyet rám csap..sarokba szoktuk állítani az kis ideig jó persze sikit,sir aztán elkezd játszani,mintha misem történt volna.Mondjuk ha este beszélgetünk es felhozom,hogy miért volt rossz ,akkor vagy terel vagy mondogatja,hogy ne mondd nem is akarja hallani,hogy rossz volt.
Nem tudom mi ez nála ,de nagyon nagyon remélem,hogy kinövi ezt a borzasztó dackorszakot,mert nagyon fogy a türelmem és az erőm.
Egyébként meg egy okos gyerek és imádnivaló ,sokszor jön ölel- puszil nagyon nagyon édes is tud lenni ilyenkor,mintha egy másik gyerek lenne.
Mi mindent megteszünk,hogy ő is boldog,kiegyensúlyozott gyerek legyen,mindennél jobban szeretjük ,de amikor kifordul magából és már már direkt gonoszkodik úgy érzem valamit elrontottunk.
Noémi nagyon türelmes vele ,olyan okos nagylány nagyon büszke vagyok rá,de van ,hogy nála is szakad a cérna és odacsap.
Azt vettem észre,hogy Dominik nagyon irigy nem engedi ,hogy a nővére a játékaival játszon,de ő mindent elvesz tőle,ha olyanja van követeli,hogy Noémi olvasson neki,gyurmázzon vele stb
Én úgy érzem mindkettőjükre egyformán figyelünk nem tudom miért ilyen.
Szereti Noémit ezt tudom ,de nagyon féltékeny rá első perctől ilyen.
Kaptam már sok tanácsot,de egyelőre nála semmi nem válik be úgy igazán.
Remélem idővel jobb lesz addig meg csak ki kell birni ép ésszel.




Ebéd után szoktad hazavinni Noémit az oviból? Mert ha igen, akkor próbálkozhatnál azzal, hogy maradjon uzsonnáig, és akkor Dominikkal maradna több időd kettesben. Talán akkor megnyugodna kicsit.
VálaszTörlésEnnél több ötletem nincs, mert engem is az őrületbe kergetnek a féltékenységükkel, vagy a hisztijükkel. Szerencsére nálunk nem túl gyakori, de akkor is.
Állítólag a Testvérek féltékenység nélkül című könyv sok segítséget tud nyújtani a témában. Nekem csak egy másik könyvük van meg, a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje, de az is csak az éjjeliszekrényemen pihen, még ki sem nyitottam. (Talán attól tartok, hogy ha beleolvasok, akkor rájövök, hogy sokkal rosszabb anya vagyok, mint ahogy gondolom magamról.)
Egyébként pedig kitartás! Olyan gyorsan felnőnek, hogy ez az időszak is hamarosan a múlté lesz.
Végső esetben a gyerekpszichológust tudom ajánlani. Nálunk Marci hetente egyszer jár kiscsoportos foglalkozásra hozzá. Szerencsére az oviban van, és ő nagyon szereti.
VálaszTörlésIgen elhozom mindig ebéd után,mert mióta nem alszik ott sokkal kevesebbet beteg..még várok őszig meglátjuk az oviban hogy fog viselkedni és akkor majd lehet ,hogy pszichológushoz fordulunk.
VálaszTörlés