Nehezen veszem rá magam az írásra mostanság nagyon érzékeny, hangulatban vagyok,ahogy mindig,miután visszajöttünk Erdélyből,de most különösen letargiába estem valahogy nem jól látom itt a jövőnket és ez elveszi a kedvemet.Na meg a lakásunk is rátesz egy lapáttal,mert nem világos sőt azt is mondhatom nagyon sötét,ami nagyon lehangoló nekem is ,de Noéminek is amióta visszajöttünk mindig mondja "kapcsold fel a lámpát".Nehéz volt az elválás az otthoni tágas világos lakástól,életformától,pörgéstől,Anyuéktól,barátoktól.Én tipikus kisvárosi vagyok és akárhogy is akarok,akartam itt beilleszkedni nem sikerül.Illetve ez így nem helyes,mert beilleszkedtem,barátokat is szereztem,de ez a nagyvárosi nyüzsgés,órákig utazgatás,levegőtlenség,mocsok,kikészít.Biztos aki szereti Budapestet nem a pisi szagot,kutyaszart,mocskot,szmogot érzékeli,de én lassan csak ezt.Persze szép nagyon Budapest eljönni látogatóba,de itt élni számomra egyre lehetetlenebb,élhetetlenebb.Több barátunk is meglátogatott mostanában Angliából,Németországból és anélkül,hogy én bármit mondtam volna megjegyezték,hogy egyre élhetetlenebb lesz ez a város,hogy tudunk itt élni?hát tudunk,mert muszáj,de nem tudjuk meddig...én már nem úgy tekintek a hazaköltözésre,vagy akár egy-két évre külföldre menésre,mint elérhetetlen álomra ,hanem mint reális célra na majd meglátjuk mi jön be belőle,de egy biztos ,ha itt maradunk én boldog sosem leszek és hiába hittem azt,hogy az évek múlásával jobb lesz nem egyáltalán nem jobb 9év eltelt,de csak rosszabb és egyre rosszabb:(
Hiányzik a kapcsolat tartás az,hogy bármikor felugorjon ide a barátnőm,Anyukám én is bármikor elmehessek hozzájuk,vagy a férjemmel kettesben elmehessek vacsorázni,barátokat vacsorára meghívni hétvégén erdőre menni flekkent,miccset sütni töltődni beszívni a hegyi levegőt,ha kimegyek sétálni összefussak ismerősökkel,sajnos itt ritkán fordul elő,hogy össze tudunk ülni a barátokkal mindent agyon és túl kell szervezni,órákat zötyögni a buszon,á ezt nem nekem találták ki.Voltam többször Berlinben és sokkal jobban tetszett,pedig az is főváros,de valahogy az a sok zöld park,a rendezett épületek jobban tetszettek sokkal élhetőbbnek tünt,mint Budapest.
Szeretném,ha a lányomnak boldog ,élményekkel teli gyerekkora lenne,nem csak képről ismerné a rokonokat ne adj isten Nagyszülőket,Nagynéniket.Én nagy családban nőttem fel igaz,mi csak ketten vagyunk tesók,de Anyukámék6-an vannak testvérek azoknak mind gyerekeik vannak 14unokatesóm van nekem szuper gyerekkorom volt a nagy családi összeülések,nyarak a drága Nagyikámnál ,a gyümölcsöt a fáról ettük,későig kint játszottunk..nem nem ezt szeretném a gyerekemnek,mert ez lehetetlenség hiszen neki egyetlen unokatestvére van ő is Berlinben él,de mégis sajnálom őt,mert látom,hogy mennyire kinyílik otthon,felszabadult lesz,ha hozzánk jön valaki imádja azt is és nagyon szomorú,ha elmennek.Nem szeretném a kis lelkivilágát összetörve tudni a sok búcsúzkodás,elválás miatt ,meg nem szeretném,ha magányos lenne...
Tudom nem szép Noémi blogján erről írni panaszkodni,de ez egy napló,amibe bármit leírhatok,hát én most szerettem volna leírni.Hálátlannak is tűnhetek,mert a legfontosabb az életben az egészség,amiért én minden nap hálát is adok,de hát én is csak ember vagyok.
Beszámoló nemsokára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése