Budapest

Vasárnap reggel 14órás vonatút után megérkeztünk Budapestre úgy is mondhatnám haza...de most nem jön a kezem alá ez a szó:(



 Az út hosszú volt és fárasztó szerencsére Noémi úgy ahogy aludt bár elég sokat felsírt,hánykolódott ami miatt én nem tudtam és nem is mertem aludni,mert lefeküdtem az ő lábához,de attól féltem leesik úgy dobálta magát.Hajnali 5-kor miután elhagytuk a határt mindketten bealudtunk én óránként ébredtem,de őt ébresztenem kellett 8óra után,hogy mindjárt megérkezünk Apához.

 Olyan édes volt,már pár nappal az út előtt mondogatta,hogy "haza menni Apájoz nojattal(vonattal)"utolsó nap már nagyon be volt zsongva jókedve volt az állomáson terelgette Mamáékat egymás mellé fogta a kezüket és sikitozva mondta,hogy "menni Apájoz Mama is Tata is"szegénykének úgy kikerekedett a szeme,amikor meglátta,hogy a Nagyszülei és Ibolya keresztmamája nem szállnak fel a vonatra.

Éjszaka ,ha felébredt türelmetlenkedett,hogy hol van már Apaaa meg emlegette a nagyszülei,nagynénijét is olyan édes volt sajnálom szegényt,nem tudom mi mehet végbe benne ilyenkor hosszú hónapokig nem látja a nagyszüleit,csak webkamerán ,ennyi emberrel itt félév alatt nem találkozik,mint otthon pár hét alatt és mire megszokta és végre kezdett barátkozni,akkor jöttünk vissza.

Reggel amikor megérkeztünk a Keletibe már kiabálta Apaaa sziaa,pedig nem is látta  aztán ,amikor Levi felszállt  a vonatra rohant szembe vele Apaaa de olyan édesen :)))  ugrott a nyakába volt nagy könnyezés:)))
   Attól a perctől nem engedte el Apája kezét a taxiba is amikor beültünk nézte,hogy nem-e szökik meg az apja:))mondogatta "apa is jön apaaaa is jön"hazaértünk nagyon örült a kertben a homokozójának,a katicás szélforgónak,szobájában a játékainak,de főleg Apjának akit egész nap nem engedett el olvasnia kellett,játszottak együtt én tudtam aludni néha arra ébredtem,hogy Levi nagyokat röhög mint kiderült azon,hogy Noémi miket mond és,hogy már hogy beszél:)))énekelt is Levinek,meg néha "Levizte":))))

 Fura is volt,hogy lekerült az Anya lemez rám se hederített egész nap sőt azóta sem:)

 Ma reggel sírva kereste Levit és rengetegszer fel kellett hívjuk,hogy mikor jön már úgy várta és még cigizni se engedte ki egész este:))))

Fura egy dolog ez,hogy hol van igazán az otthon Noéminek szerintem már itt van,nekem hiába minden nem tudom azt mondani,hogy ez az igazi otthonom,pedig vannak barátok is,de mégsem olyan,mert az otthoniak tízenéves barátságok és nagyvárosban nehezebben is barátkoznak az emberek,meg felszínesebbek.Otthon lenne segítség,amit itt nulla bármikor beugorhatunk rokonokhoz egy ebédre,beszélgetésre,utcán is ezer ismerőssel találkozunk,könnyebb bármilyen találkát megszervezni negyed óra alatt ott van az ember,mindig csörög a telefonom és ez itt mind nem így van,de ez az én döntésem volt és nem élhetek mindig hadakozva a sorsom ellen megprobálom mindig a dolgok jó oldalát nézni,még,ha néha nagyon nehéz is.Noémi itt született remélem ő soha nem lesz magányos és nem viseli meg nagyon ez a kétfelé szakadás a nagyszülőktől,nagynénitől,keresztszülőktől.

Jó lenne sűrűbben menni,de nagyon messze van és nagyon felborul a kis élete bár ez remélhetőleg csak jobb lesz,ahogy nő.

 Én meg reménykedhetek abban,hogy egyszer hazaköltözünk(ha nyerünk a lottón)vagy legalább abban,hogy elköltözünk innen egy világos lakásba,mert ez is nagyon nyomaszt:(

 Tudom,hogy ez a blog Noémiről szól,de ez bennem van életem része és ki kell írnom magamból.

 Megpróbálok visszazökkenni  a régi kerékvágásba ma már beledobtam magam a házimunkába úgyhogy kezdem újra otthon érezni magam:)

Sajnos Noémi náthás lett már tegnap sokat tüsszögött folyt az orra ma is sokat kellett szívni az orrát és estére köhögni is kezdett sőt enyhén sípolni is.Ez is érdekes,mert otthon sokkal betegebb volt mégsem sípolt,lehet a hegyi levegő miatt nem.

Az idő is rosszra fordult,ahogy visszaértünk ,de remélem ahogy a betegség megy a jó idő jön és sokat lehetünk kint és akkor sokkal jobban fogjuk magunkat érezni:)

Összes fotó itt látható

Mama is jön...

Vonaton alvós

APAAAAAAAAAAA

Apa meglepije:)